HOLLÁDI NYÁRI PIROS
Bari hegyen a szőlőhegyi út mellett áll csendes magányában. Nem hivalkodik, könnyen észre sem véve el lehet menni mellette. Kabai Gergely hívta rá fel a figyelmemet. Természetesen a helyi fajták kertjében is ott van a helye. Közepes nagyságú, szép piros gyümölcse nyár végén érik. Íze is finom.
CSURGÓNAGYMARTONI FEHÉR POGÁCSAALMA
Szintén Kövér Csaba mentése. Az anyafa már a földre volt roskadva, kevés használható vesszővel. De mint tudjuk egy rügy is elég, semmi több.
A település címerében egy almafa is szerepel, nem véletlenül. Az Ómág nevű településrészen valamikor almáskert volt, melyet 1552-bennTörök Bálint feleségének Pemfinger Katalinnak külföldön is ismert veteményeskertjének korabeli leírása is említ.
A fa még fiatal, de az már látszik, hogy sűrű koronát nevel, merev vesszőzettel. A gyümölcs nagy méretű, alakja nem kérdés. Nekem kb. 1-2 hónapos tárolás után kimondottan ízlett.
HÁROMHÁZPUSZTAI FEHÉR POGÁCSAALMA
Háromházpusztán van egy étterem, ami ha nyitva van és valaki hajlandó az oda vezető több kilométeres vendégmarasztaló somogyi homokos úton odáig elautózni, kiváló vadételeket fogyaszthat. Én is igy tettem pár évvel ezelőtt.
A vendéglőtől kikanyarodva a szemben lévő bekerített telken egy nagy almafa állt. Rajta és alatta szép nagy fehér pogácsaalmák virítottak, éppen érett. Annyira elcsodálkoztam, hogy majdnem a kerítés fogott meg. Következő pillanatban már ugrottam volna is át rajta, majd tökön-babon keresztül irány a fa. Szerencsére még időben észrevettem, hogy a kerítés másik oldalán egy termetes kutya vár rám nem éppen arra vágyva, hogy a füle tövét vakarjam meg. Ilyenkor kell elszámolni tízig. Sikerült. Kis cetli, az arrébb lévő kapu résébe dugva, rajta a szükséges infók. Másnap hívtak is. Egy hét múlva már szemzővesszővel nyargaltam haza. Szin, alak adott. Íz ötös.
Mindig szerettem volna egy fehér pogácsaalmát gyűjteni Somogyban. Ott és akkor el is kezdődött a sor. Azóta a negyedik ilyen fajtánál tartok már. Kedvenc alma alakváltozatom.
BÖHÖNYEI KANIZSAI ÉDES
A Böhönyei -valamikor hatalmas felületen elterült és történelmi múltban gazdag- szőlőhegy egyik gondozott pincéje előtt áll a fa. A fára Varga Zoli „Zsole” hívta fel a figyelmemet, aki azon egyre fogyó emberek közé tartozik, aki szőlőt is művel itt. Elmondása szerint ő még arra is emlékszik, hogy nagyanyja egy apró gyümölcsű hébérkörtét is aszalt a hegyen nyaranta.
Szakirodalomban én is olvastam erről a körténél már teljesen elfelejtett tartósítási módról. A Kanizsai édes almafa elég koros, pár éve ezelőtt egy kisebb ifjításon is átesett. Széles kissé lapos koronát nevel. Szeptember közepén érő lapos gyümölcsei, ízletesek első nekifutásra Batulnak gondolnánk, de nem az. Én az izében érzek egy kis pikáns fahéjat és egy leheletnyi muskotályosságot is. De lehet, hogy csak belemagyarázom, de vállalom a tévedés ódiumát.
KANIZSAI ÉDES PIROS POGÁCSA
Tóth Tibor Barcsi lakos szólt, hogy Marietta pusztán van egy Kanizsai édes piros pogácsaalma fajtája. Először a fülem botját sem mozdítottam, lévén Böhönyén már ismertem egy Kanizsai édesnek nevezett almafát. De csak-csak bujkált az a kisördög. Nosza, irány Marietta puszta. Tibor a nagyszülei házánál mutatta meg a fát.
Ez piros és pogácsaalma, a Böhönyei sárga és inkább tányéralma. Tanulság, hogy a hasonló név nem jelent egyezést. Ami a fajta különlegessége, hogy a piros pogácsaalmákra kifejezetten jellemző kesernyés, fanyar mellékíz itt hiányzik. A háznál volt még akkor egy hatalmas búzaérő körte is amivel akkor valamiért nem foglalkoztam. Két év múlva sajnos kiszáradt. 2025-ben hosszas utánjárás után kiderült, hogy előtte még le lett oltva. Most erősen foglalkoztam vele és én is oltottam róla.
A Kanizsai édes piros pogácsaalma állapota sajnos az évek során fokozatosan romlott. 2026-ban ha ki is hajt valószínűleg el fog halni. Utolsó két szem termését eljuttattam Tibornak.
TARANYI CIGÁNYALMA
Van egy régi Simonffy piros nevű almafajtánk, amit Cigányalma néven is ismernek. Innen a névadás. Nem zárom ki teljesen az esetleges egyezést a két fajta között, de a Simonnfy piros fajtaleírása és a Taranyi fa gyümölcsének tulajdonságai között kisebb eltéréseket azért találtam.
A Taranyi fajta gyümölcse nem hamvas enyhén sem, a bőre alatt nem találtam rózsaszínes elszíneződést és a fedőszíne nem teljesen sötét bordó. Közepes nagyságú gyümölcsei ősszel érnek, nekem ízlettek. A fa Kozma Lajos kertjében van.
Mellékesen megjegyzem, hogy több helyen is találkozni Cigányalma elnevezéssel, amit nem a Simonffy pirosra használnak. Jellemzően őszi érésű, lapos, teljes felületén sötétpiros fedőszinü fajtákat neveznek így.
TRSKA ALMA
Kozma Lajos Taranyi gyűjtése. A nyelvtörő név egyébként szlovén nyelven nádat jelent. Nehéz lenne épkézláb magyarázatot találni az elnevezésre. Felesleges lenne magát fényezni az embernek, hogy én aztán tudom a tutit. Szerintem itt nincs tuti.
Azaz talán akkor lenne erre esély, ha a fajtát meg lehetne találni Szlovéniában és ott körbejárná az ember alaposan a témát. Nem érzek késztetést rá. A fa koronája sűrű, mereven felálló vesszőzettel, hajaz a Csurgónagymartoni fehér pogácsaalmára.
A gyümölcse is hasonló. Sárga alapszín, fedőszin hiányzik. Ez a fajta kicsit kisebb gyümölcsméretű. Őszi érésű
PIROS POGÁCSAALMA
Több helyen is bele lehet akadni a megye területén. A fajta őszi érésű, jól tárolható, betegségeknek jól ellenálló a kedvezőtlen környezeti igényeket jól tolerálja. Gyümölcse nagyméretű, jellegzetes alakú, néha aszimmetrikus, nagy felületen piros fedőszinnel.
Megfigyeléseim szerint az almamoly kedveli. Koronája széles, laza. Az általam talált fák valamennyire eltérnek egymástól kisebb nagyobb mértékben. Ez vonatkozik a gyümölcs nagyságára, színeződésére, alakjára, érési idejére valamint a korona habitusára. Szenna faluban van egy nagyobb gyümölcsű, buckósabb, már majdnem bordó szinüre színesedő változata.
A Piros pogácsaalmáknak jellegzetesen több-kevesebb kesernyés íze van. Töredelmesen be kell vallanom, hogy sajnos ez nekem nem jön be. Mamánál mázsaszám állt a pincében, de egy kezemen meg tudnám számolni hány szemet ettem meg eddigi életemben. Szerencsére itt is van kivétel. A Marietta pusztai (Kanizsai) édes piros pogácsaalma hanyagolja ezt a kesernyét. Egyszer pálinka is készült belőle. Semmi híja nem volt.
